Ha a baba farfekvéses

Faros elhelyezkedésűnek (orvosi elnevezéssel, medencevégű hosszfekvés) akkor nevezzük a magzatot, ha a 37. terhességi hétig nem fordul be a szülőcsatornába a koponyája. Az ún. faros szülés egyre ritkább.

A nagyon is valós kockázatokat figyelembe véve a leendő szülők, az orvosok, és elsősorban a kórházak inkább biztosra mennek, és a császármetszést választják a hüvelyi úton történő szülés helyett. Valóban olyan nagy a rizikó? Tényleg mindenképpen műtéttel kell világra segíteni a farfekvéses babákat?

A baba faros elhelyezkedése 3-4%-ban fordul elő a szülés megindulásakor. Lényegében azt jelenti, hogy a magzatnak a szülőcsatornába nem a koponyája, hanem jó esetben a medencéje, vagy kevésbé szerencsés esetben valamelyik, vagy mindkét alsó végtagja illeszkedik be. A szülés folyamán problémát az jelenthet, hogy a magzati koponya mint utolsónak érkező testrész, elakadhat szülés alatt, ami természetesen veszélyt hordozhat magában. Erre való tekintettel az utóbbi évtizedben a szülészeti szakma hajlik a preventív császármetszés elvégzésére. Valószínűsíthetően ebben a tisztán orvosi szempontokon túl szerepet játszik a szülés körül tevékenykedők jogi kiszolgáltatottsága is.

Ezen írás tiszte csupán az, hogy a faros szülés mibenlétét ezúttal alaposabban körüljárja, annak minden lehetséges következményével és előnyével együtt. Kérve kérek minden olvasót, legyen az a szakma művelője, vagy várandós, hogy így értelmezze! A terhesgondozás bizalmi kérdés, mindig az a döntő, amit a házaspár és a gondozását végző szakorvos (utóbbi időben szülésznő) közösen, a szakma szabályait szem előtt tartva megvalósítani szándékozik. Mivel önmagában a terhesség és a szülés természetes folyamat, ezért ezen keretek tág határok között mozognak. Így egy-egy szüléstörténet, különösebb orvosi beavatkozás nélkül is lehet csodálatos, míg a legodaadóbb gondoskodás mellett is történhet tragédia. Nekünk, akik szülések ezreit kísérjük végig, kijut mindkettőből.

Egy kis történelem

Egészen az ezredfordulóig a faros szülés hüvelyi úton való vezetése nem volt kérdés. A koraszülött ellátás fejlődésével párhuzamosan egyre nagyobb lett az esély az egészséges túlélésre a kissúlyú és/vagy korán született újszülöttek esetében is. Náluk bizonyos anatómiai sajátosságok, mint kis test – relatíve nagy, sérülékeny koponya, arány miatt a kíméletes császármetszés valós előnyt jelent. Ezért koraszülésben, vagy növekedési elmaradás miatt indított szülésnél, faros pozícióban császármetszés végzendő. Minden más esetben a hüvelyi szülés lehetőségének mérlegelése megengedhető. Paradox módon minél nagyobb egy magzat, annál biztonságosabb a szülés kimenetele, mivel a pocakos, sonkás magzati test megfelelően feltágítja a szülőcsatornát az utolsónak kigördülő fej előtt.

Érdekesség, hogy az 1800-as évek végén megjelent szakkönyvek homlokegyenest más technikát javasoltak a faros szülésvezetéshez, mint amiben most hiszünk. (Ezt az ellentétet, bevallom, magam sem tudom értelmezni. Nem merném úgy tenni, ahogyan eleink.)

Számos európai országban – hangsúlyozom, nem elmaradott földrészen –, úgymint Svájc, Nagy-Britannia, Hollandia, Írország stb. valós választási lehetőség a hüvelyi szülés. Sőt, olyan manuális készség birtokában vannak, hogy szükség esetén fogó alkalmazásával tudják segíteni az utolsónak jövő koponya kigördülését! A perinatalis morbiditási és mortalitási mutatóik pedig előttünk járnak. Kétségtelen tény, hogy ezekben az országokban a családok választási lehetősége a szülés helyének eldöntésében szélesebb körben mozog. A nagy klinikák gyakorlata inkább a miénkhez közelít, míg a speciálisan szülészetre létrehozott egységekben járnak el a példában leírtak szerint.

Hogyan alakul ki a faros pozíció?

A várandósság 34-37. hetéig elég helye van a magzatnak nagy mozgásokat végezni, ez több magzatvíz, vagy többedik terhesség esetén extrém mértéket is mutathat. Akkor kell komolyan számolni a faros szülés lehetőségével, ha a magzat a 37. héten még stabilan ebben a pozícióban helyezkedik el. A magzat befordulása a fizika törvényeinek megfelelően következik be, miszerint a legnehezebb része (a feje) billen alulra, mint a vitorláshajó tőkesúlya. Innen csak kóros körülmények (túl sok magzatvíz, túl tág méhűr) esetén mozdulhat ki. Minden olyan faros pozíció esetén, amikor ezen körülmények nem állnak fenn és mégis stabilan faros a magzat, feltételezni kell, hogy valami meggátolta a befordulást. Ezen eltérés felismerése alapvető ismeret a szülés biztonságossága érdekében.

A forgás elmaradásának hátterében állhat a magzat tónustalansága: fejlődési rendellenessége, idegrendszeri sérülése, kromoszóma eltérése stb. okán. Ezek az állapotok szerencsére ritkák és nagy részük a terhesgondozás során, korábban kiszűrhető.

Leggyakrabban két eltérés következménye a faros pozíció:

1.    A köldökzsinór a magzat valamelyik testrészére (kar, láb stb.) hurkolódott, s az így megrövidült zsinór tartja „rövid pórázon” a magzatot.

2.    A másik eshetőség, amikor a méh osztott, ilyenkor a méh üregét megosztó sövény lehet az akadálya a befordulásnak. (A méh fejlődéstanilag két félből fejlődik kb. körte alakúra, ha ez zavart szenved, akkor az enyhén szív alakú méhtől a teljes mértékben kettős méhig bármi előfordulhat.) Ezen két eltérés önmagában nem akadálya a sima hüvelyi szülésnek.

Kezelési stratégiák faros elhelyezkedés esetén

A népi gyógyászat számos csalhatatlan módszert ismer ezen akadály leküzdésére. (Mivel a riadalom általában a 30. heti ultrahangvizsgálat lelete miatt alakul ki és a magzat 75%-ban a 37. hétre, akadálymentesség esetén, tutira befordul magától, ezek a módszerek igen biztosak .) Kétségtelen azonban, hogy azokban az esetekben, amikor a probléma a túl sok térből fakad, az édesanya csípőjének kiemelése (pl. lexikon) segíthet.

A terminuson faros magzatok esetén néhány szakember hazánkban is végez külső fordítást, ami tapasztalatuk szerint sikeres lehet. Magam úgy vélem, hogy a két leggyakoribb ok (köldökzsinór szövődmény, illetve osztott méh) fennállása esetén ez nem működik, egyéb helyzetben lehet sikeres.

Ikerterhességben a „B” magzat gyakran faros, ő az „A” testvére megszületése után könnyedén befordítható és világra segíthető, hiszen rengeteg hely áll ehhez rendelkezésre.

Hüvelyi szülés

Faros magzat esetén, egyebekben zavartalan terhesség végén, a hüvelyi szülésnek három feltétele van:
1.    spontán szülésindulás, jó haladás
2.    felkészült, jól együttműködő házaspár
3.    felkészült szakszemélyzet

Az utolsó két feltétel már a szüléstervezés fázisában felmérhető, bármelyik hiányzik, a császármetszés a helyes választás. A házaspárok gyakran esnek abba a hibába, hogy mindent a környezetüktől várnak el, holott a teherbeesésig saját maguk gazdálkodtak az egészségükkel jól/rosszul, a terhességben a várandós asszony a gyermekének háza. S a legelszántabb szülést segítő sem szülhet az asszony helyett és ellen! Mi, akik a segítésre esküdtünk, ezen alapokra építkezünk a tudásunkkal és az empátiánkkal. Szóval minden terhesség és szülés alatt igencsak össze kell dolgoznunk!

Az első pont rugalmas. Először együtt hozunk egy döntést a terhesség végén, hogy ha adottak a feltételek, megpróbáljuk-e. Majd a szülés megindulásakor ezt ismét mindnyájan szakmai és érzelmi alapon újraértékeljük. Ha adott a lehetőség és elindulunk ezen az úton, akkor a szülés haladásának ismeretében újra és újra meggyőződünk arról, hogy továbblépünk-e. Nem kudarc a szakmai biztonság érdekében átváltani császármetszésre a vajúdás során! Csak jól uralható, biztos helyzetben szabad az utolsó szakaszba engedni a szülő nőt!

A faros szülés boldogsága

Az azonban elmondható, hogy egy szépen megélt faros hüvelyi szülésnek igen nagy az érzelmi vonzata. A mai világban ugyanis olyan komoly tartást és együttműködést igényel minden érintett részéről, hogy joggal lehetünk teljesítményünkre büszkék. S ez, a családdá formálódás egyik legfontosabb pillanatában, a szülőszobában, alapvető jelentősséggel bír a család későbbi közös életének alakulásában.

Dr. Bardóczy Zsolt

LORITAN: MAGZATVÍZ-SZIVÁRGÁS JELZŐ TESZTBETÉT

• < Előző
• Következő >