A hormonegyensúly jelentőségéről

Bár alapfeladatuk a nem kívánt terhesség megakadályozása, a fogamzásgátló készítményekkel, a bennük lévő hormonoknak köszönhetően, más problémák is orvosolhatók. Használatuk többféle betegség tünetét is elfedheti, ezért fontos lenne, hogy szedésüket megelőzően, illetve követően a cikluszavarral jelentkező nők célzott, adott esetben átfogó hormonvizsgálaton essenek át - mondja Béres László szülész-nőgyógyász, endokrinológus szakorvos.

A fogamzásgátló készítményeket alapvetően a nem kívánt terhesség megakadályozására fejlesztették ki, de az évtizedek folyamán sok kedvező mellékhatásukra is fény derült.

Ez így igaz. A fogamzásgátlók alkalmazásával remekül be lehet állítani például a menstruációs ciklust, megszüntetni a menstruációs fájdalmat, megakadályozni a petefészek-ciszták kialakulását, enyhíteni az endometriózist, de jól használhatók különböző bőrproblémák kezelésére is. Ugyanakkor tudni kell, hogy mind a rendszertelen vérzés, mind a súlyos akné hátterében hormonális problémák is meghúzódhatnak, és ezeket elfedhetik a fogamzásgátlók. Különösen akkor van ennek nagy jelentősége, ha tartós a használatuk, mert ilyenkor a hölgyek sok esetben csak akkor szembesülnek a valódi problémákkal, amikor abbahagyják a szedésüket, és esetleg teherbe szeretnének esni.

Milyen hormonális elváltozások állhatnak a teherbe esési nehézség, illetve a meddőség hátterében?

Nagyon fontos tudni, hogy a hormonrendszer egyensúlyi állapota alapvetően befolyásolja a fogamzóképességet és a terhességek sikerességét egyaránt. Számos elérhető hormonvizsgálat közül néhányat emelnék ki, amelyeknek normálistól eltérő eredménye jelentős befolyással lehet ezekre a mutatókra. A pajzsmirigy alulműködése, a tejelválasztást elősegítő hormon megemelkedett szintje, a magas androgén-szintek vagy az alacsony D-vitamin szint mind-mind befolyásolja a termékenységet és a terhesség lefolyását. De a cukor-inzulin háztartás egyensúlyának felbomlásával jellemezhető policisztás ovárium (petefészek) szindróma (PCOS) is akadályozó, illetve veszélyeztető tényezője lehet a kívánt gyermekáldásnak.

A betegség elnevezése a petefészek elváltozására utal, de ezek szerint azt egy anyagcsere-rendellenesség váltja ki.

A PCOS egy szénhidrát-anyagcsere rendellenesség nőgyógyászati megnyilvánulása, melynek során a megemelkedett inzulinszint gátolja a tüszőérést. A ciklus során nem fejlődik ki érett, kb. 2 centis tüsző, hanem mind 1 centi alatti marad, és inkább tesztoszteront kezdenek el termelni női hormon helyett. Az inzulinszint emelkedését az okozza, hogy felborul a szervezet cukorháztartásának egyensúlya, mert a vérben lévő cukrot, korunk ülő életmódja miatt, az izomszövet nem képes maradéktalanul felvenni és raktározni, ezért a vérben maradó cukor állandó stimulust jelent az inzulintermelő sejtek számára. 

A mindennapi élet egy másik velejárója, a stressz is megemeli az inzulinszintet. A stressz normál esetben magasabb készültségi szintre emeli a szervezetet, de a „veszély” elmúltával, a stresszhormonokkal együtt az inzulinszint is normális értékre csökken. Ám, ha a stressz krónikussá válik, a stresszhormonok tartósan magas értéken maradnak, és az inzulinszint sem tud visszaállni a normális szintre. A tartósan magas inzulinszint csökkenti a cukorfelhasználás hatásfokát, mely a hasi zsírszövet felszaporodásához vezet, ez ugyanis egy gyorsan mobilizálható energiaforrást jelent a szervezet sejtjei számára. Az eredetileg glükóz- alapú energiaforgalom átáll egy zsírsav-alapú energiaforgalomra. A felszaporodó zsigeri zsírszövet olyan hormonokat kezd termelni, amelyek csökkentik a termékenységet, és hosszútávon megemelik számos krónikus betegség kockázatát.

A PCOS-t tehát valójában az egészségtelen életmód okozza?

Igen, az úgynevezett westernizált életmód terjedésével a PCOS is egyre gyakoribbá válik.  

A magas inzulinszint cukorbetegséget is okozhat?

Az emelkedett inzulin egy folyamat állomása, és ha az inzulinhatás tovább csökken, akkor a cukorszint is emelkedni fog. Cukorbetegség azoknál fog hamarabb kialakulni, akiknél az inzulin-receptor működése genetikai okok miatt eredetileg is csökkent mértékű. Fiatalabb korban ez a fajta cukorbetegség ritkább, itt inkább a normál cukorszintek melletti inzulinszint emelkedése a jellemzőbb, ami sok esetben a menstruációs ciklust is képes megzavarni. Ezért kizárólag a vércukor-szint mérése nem ad választ a kérdésre, ehhez meg kell nézni az inzulinszintet is cukorterheléses próbával. 

Kiderülhet egy ilyen elváltozás egy nőgyógyászati vizsgálaton?

Ehhez hormonvizsgálatok kellenek. Ha például valaki hasra koncentrálódó súlyfelesleggel küzd, annál indokoltak ezek a vizsgálatok. Olyan hormonális problémáról van szó, amellyel leginkább nőgyógyász endokrinológusok foglalkoznak. Ők már észreveszik és korrigálni képesek a kisebb hormonális eltéréseket is, amivel lényegesen növelhető a teherbe esés esélye és csökkenthetők a terhesség alatti komplikációk kockázatai.

Ha alapvetően életmódbeli problémáról van szó, ez azt jelenti, hogy a kezelés tulajdonképpen nem más, mint életmódváltás?

Az első lépés az életmódváltás, nem a gyógyszer. A gyógyszer csak ráerősít az életmódváltással elért hormonszint-változásokra, de önmagában nem elegendő. Meg kell érteni például: nincs olyan, hogy valaki születetten édesszájú. Az „édesszájúság” egy öngerjesztő folyamat eredménye. Azért alakul ki, mert a magas cukorfogyasztás következtében a szervezetben tartósan megnő az inzulin szintje, ami megtéveszti a központi idegrendszert és az – hogy az alacsony vércukorszint kialakulását elkerülje – cukoréhséggel válaszol.  Aki egészségesen étkezik, annak nem kell attól tartania, hogy leesik a cukra, mert a májban lévő glikogén mobilizációja biztosítja a vércukorszint fenntartását még az étkezések közötti időszakban is. Felül kell vizsgálni az egész szokásrendszerét annak, aki egészséges szeretne lenni, és a gyorsan felszívódó szénhidrátok, az üres kalóriák bevitele helyett inzulinkímélő diétára kell átállnia. Ez nem jelenti azt, hogy ötször kell ennie, a napi háromszori, de egészséges táplálkozás éppen elegendő. A másik fontos dolog a mozgás. Ha megmozgatjuk az izmainkat, a rajtuk lévő glükóz-csatornák inzulin jelenléte nélkül is megnyílnak. Az inzulincsökkentés leghatékonyabb módja a teljes testre kiterjedő mozgásgyakorlat, amiből már akár napi 7 perc is elegendő. Különösen reggel hasznos a torna, mert akkor már a nap elején megnyílnak az izom-kapillárisok, és ezzel egész napos hatást érhetünk el.

Mennyi idő alatt lehet az életmódváltással helyrehozni az inzulinháztartást?

Elég gyorsan, akár 2-3 hónap alatt is, ha valaki kellően elkötelezett, és persze, ha nem nagyon súlyos még az állapot. Ez önmagában nem betegség, hiszen az evolúció során inkább előnyös tulajdonság volt: egy háború vagy éhínség idején éppen az inzulinrezisztenciára hajlamos egyéneknek volt nagyobb esélyük az életben maradásra, mert az ő szervezetük jobban tartalékolt. A 21. századi jólétben azonban tudatosan kell törekednünk szervezetünk biológiai egyensúlyának a fenntartására. Ez nem áldozat vagy mártíromság, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy akik egészségesebb életmódra állnak át, sokkal jobban érzik magukat, tisztábban gondolkodnak, kevésbé fáradékonyak, és fizikailag is jobban teljesítenek. Fontos megjegyezni, hogy aki mesterséges megtermékenyítés vagy lombikprogram előtt áll, annak is gondolnia kell szervezete hormonális egyensúlyának helyreállítására, egyébként az egész folyamat könnyen mehet el a terhességi és szülészeti komplikációk irányába.

A PCOS napjainkban minden tízedik nőt érinti. Van-e jellemző életkor?

Klasszikus esetben már serdülőkorban jelentkezik, de életkörülményektől és genetikai hajlamtól függően bármelyik életkorban manifesztálódhat, ám az eddig elmondottakból következően visszafordítható módon. Ha ez az inzulinrezisztencia menopauza után is fennmarad, akkor bizonyítottan megnő a daganatok kockázata, különösen az emlő-, a vastagbél- és a méhtest-rák esetében. Ezért is nagyon fontos, nem csak a termékenység szempontjából, hogy tisztában legyenek a hölgyek hormonális egyensúlyi állapotukkal. Világosan kell látni, hogy nagyon sok krónikus betegség a hormonegyensúly felbomlásából fakad. Ha ez helyreáll, az a páciens egész életére pozitív hatással lehet.

Haimann Éva

• < Előző
• Következő >