Családdá válunk

A várandósság a legizgalmasabb, legörömtelibb időszak egy család életében.  Itt kezdődik el az igazi családdá válás, a szerepek tisztázódnak, fiúból apa, lányból anya válik. A kilenc hónap alatt a kicsi csodálatos folyamaton megy keresztül a születéséig, azonban ez az idő nem mindig elegendő a kint levőknek a családdá váláshoz.  

Ha a gyereket váró pár megtanulja megváltozott igényeit kifejezni egymás és a külvilág felé (legyen ez a család vagy egy intézmény), ha megfelelő információkkal rendelkezik a várandósságról, szülésről, az alakuló családról, a kisbabáról, akkor jó eséllyel zökkenőmentesen állnak át új szerepükre és magabiztosabban működtetik majd családjukat.

A nagy változások ideje

Hiszen csak az információkkal rendelkező ember képes döntéseket hozni és felelősséget vállalni saját magáért és családjáért. Aki maga hozza döntéseit és nem a külvilág elvárásait próbálja teljesíteni, az lehet csak magabiztos szülő és társ. A gyerekvállalás krízishelyzet, amire fel kell és fel is lehet készülni, így jó eséllyel elkerülhető egy esetleges gyermekágyi depresszió, anyai neurózis, párkapcsolati válság.  

Első harmad

A várandósság első trimesztere lélektanilag az anyáról szól. Arról, hogy Ő egy csodás folyamaton megy keresztül, a figyelem rá fókuszál, a babáról még kevés szó esik a beszélgetések során. A ráhangolódás iránya, hogy az anya elfogadja a babát. Elfogadja a terhességét és azt, hogy a babát önnön részének tekintse.  Evvel a kiemelt szereppel kell az anyának megbirkóznia. Az apa háttérbe szorulása már ilyenkor elkezdődhet, azonban a jó kommunikáció egymás és a külvilág felé megállíthatja ezt a folyamatot.

Második harmad

A második trimeszter már a babáról, mint önálló lényről szól. Innentől már hárman vannak. Ez a legerősebb kötelék, melynek fenntartása elengedhetetlen a családdá válás folyamatában. Természetesen jelen lehetnek más személyek is, például a nagyszülők,  barátok, barátnők, de az ő szerepük nem lehet olyan hangsúlyos, mint a hármas egységé.

Harmadik harmad

A harmadik trimeszter lélektani szerepe az elválás. Az önállónak megélt gyermek „elhagyja a testemet”.  Ez sokszor nem könnyű lépés. Felerősödnek a félelmek és a szorongások. „Vajon elég jó anya leszek?” Ebben a szakaszban a fókusz már a szülésen van. Belép a fájdalomtól való félelem, amit valamelyest enyhít az a gondolat, hogy nemsokára az anya a kezében foghatja gyerekét. A folyamatot valamelyest meghosszabbítja a szoptatás időszaka, ami a saját testemből történő táplálással hosszú időre megőrzi a szoros egységet. A hosszú út a végéhez közeledik, de hogy ezt mi követi majd, abba már nagyon kevés anya, család gondol bele. A megszokott élet fejtetőre áll. A baráti vacsorák egy időre elmaradnak, helyüket felváltja a mindennapok monotóniája, mely sok édesanyában előhozhatja a depressziót. A férj ismét kiszorulhat a szoros kötelékből, mivel az ő feladata most a család fenntartása, és így sokkal kevesebb időt tud együtt tölteni az anyával és a gyerekkel.

És a negyedik harmad…

Épp ezért nagyon fontos a várandósság kezdetén felkészülni az úgynevezett negyedik trimeszterre. Tisztázni a szerepeket, feladatokat. Ha ez megtörténik, akkor egy boldog család születhet a kisbabával együtt.

Frank Róbert
Pszichológus

• < Előző