Kornéllal az élet

Peller Mariann az anyaságról, a várandósságról és az aggodalmakról

A pocakossága alatt blogot írt. Ebben sok olyan bejegyzés van, amiben aggodalmairól is beszél, de életét mégis a pozitív gondolkodás határozza meg. A várandósság alatt is végig mosolygósan állt az akadályok elé, és vette azokat könnyedén. Kornél születése tette teljessé az életét.

Terveztétek Kornélt?

Igen. Ő igazi szerelemgyerek, a szó szoros értelmében. Amikor megismerkedtünk a férjemmel, ő már akkor tudta, hogy gyermeket szeretne tőlem. Nekem még egy kis időre volt szükségem, úgy éreztem, még nem vagyok teljesen kész erre. Aztán eltelt másfél év, és tudtam, hogy eljött az idő, már nem gondolkodtam tovább. Mi voltunk a legboldogabbak, amikor szembesültünk azzal, hogy egy kisbaba növekszik a hasamban.

Milyen érzésekkel vártad őt? Persze, a boldogság természetes érzés ilyenkor, de aggódós voltál, olyan, aki mindent elolvas, mindennek utánanéz?

Határtalanul boldog voltam, de azért bennem volt egy egészséges mértékű aggódás is. Mindenen átestem, amin az első gyermeküket váró kismamák. Aggódtam, hogy jók legyenek a laboreredményeim, kicsit mindig tartottam az ultrahangoktól, hogy ott is minden rendben legyen. De ha volt is bennem bármilyen félsz, azt nagyon hamar elhessegettem. Szerencsére az orvosomban nagyon bíztam, évek óta ismerem, rábíztam magam, magunkat. Bármilyen kérdésem volt, hozzá nyugodtan fordulhattam. Ez nagyon nagy biztonságérzetet adott. Ahogy közeledtünk a végéhez, már úgy éreztem magam, mint aki egy vizsgára készül, vagy tudom is én. Folyamatos izgalomban voltam, hogy vajon jól felkészültem-e, mindent elolvastam-e, mindennek kellőképpen utánajártam-e. Még szülésfelkészítő tanfolyamra is beíratkoztam. Úgy éreztem, mindenre fel kell készülnöm, magára a szülésre és az utána következő időszakra is, ami teljesen más, mint az addigi életünk.

Azt lehetett hallani rólad, hogy foglalkoztatott, hogy a magzatvízzel minden rendben van-e.

Igen, bevallom, ettől kicsit tartottam. Sok történetet hallottam, ami nem volt épp szerencsés. Én az a típus vagyok, aki nem szeret mesélni a szülésről olyannak, akinek még nincs gyermeke. Valahogy ez velem nem így volt, mindig belefutottam olyanokba, akik imádtak mesélni erről. Persze, hogy túlparáztam a dolgot. Azért a pozitív gondolkodás számomra nagyon fontos. Ezzel kapcsolatban is ezen az úton haladtam. Mindig figyeltem, hogy a magzatvízzel minden rendben van-e. Minden egyes vizsgálatomon megkérdeztem az orvosomat, hogy ugye a magzatvíz rendben van! Egy idő után már magától mondta mindig, hogy rendben van. Persze, hogy a szülésem úgy indult, hogy nem tudtam, mi szivárog, a magzatvíz, vagy valami más. De ez valahogy olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Ha lett volna olyan lehetőség, amivel ellenőrizheted, hogy a magzatvíz szivárog-e, használtad volna, vagy teljes mértékben az orvosodra támaszkodtál volna?

Ha ez egy elfogadott, bevált dolog, amit mások is ajánlanak, az orvosom is támogat, akkor kipróbáltam volna, mert ez hatalmas megnyugvás lehet. Nem kell izgulni, rögtön választ kapsz az azonnal felmerülő kérdésre. Az biztos, hogy konzultáltam volna az orvosommal, ahogy azt minden kérdésben meg is tettem.

A nővéred, Anna is immár egy gyönyörű kislány édesanyja. Megbeszélitek a babás dolgokat, szokott tőled tanácsot kérni?

Anna nagyon örül, hogy én szültem előbb, és sok tapasztalattal tudom alátámasztani az orvos, a védőnő intelmeit. Ő az a típus, aki mindent több személytől kérdez meg, aztán úgyis nálam köt ki a végső válaszra várva. Mindent megbeszélünk, és nekem nagy boldogság, hogy segíthetek neki. Szó se róla, nekem is jól jött volna az ő segítsége fordított esetben.

Terveztek kistestvért Kornélnak?

Igen, mindenképpen. Amikor Anna kislánya megszületett, akkor teljesen biztos lettem benne, hogy még egyszer át szeretném élni ezt a csodálatos érzést. Annyira cuki volt a kislánya, hogy nem is kérdés, hogy Kornélnak lesz kistestvére. Amúgy is, a férjem szinte a megismerkedésünk napján tudta már ezt. Már én is tudom.

Kovács Zsuzsanna

• < Előző