Szeptember végén újabb csoda várható

A babavárás kilenc hónapjára egy érzelem biztosan mindenki számára azonos, és ez a várakozás. Azt se vonja kétségbe senki, hogy kisebb-nagyobb nehézségek, kellemetlenségek és bizony fájdalmak is lehetnek a velejárói a várandósság időszakának. Mindenki másképp éli meg a történéseket, és minden várandósság más és más.

Peller Mariann a tanúm erre, aki második kisbabáját várja.

Valóban minden várandósság más és más?
Igen, az én esetemben a kettő teljesen különböző formában zajlott. Volt, aki azt mondta nekem, hogy másodszor sokkal könnyebb lesz. Az én esetemben ez nem valós. Az első várandósságom első trimeszterében sokszor émelyegtem, hányingerem volt, ez a második alkalommal sem volt másképp, de majdnem dupla annyi ideig tartott. Az első gyermekem fejlődése során, minden vizsgálatom egyértelműen jó volt. Most volt egy olyan ultrahang vizsgálatunk, ahol a koránál kisebbnek tűnt a kisfiam, és három hét múlva meg kellett ismételni a vizsgálatot. Az a három hét nagyon lassan telt, teli voltam szorongásokkal, és önváddal, hogy „mit csináltam másképp”.  Igyekeztem megnyugtatni magam, hogy nem lesz semmi baj, és aztán szerencsére így is lett, mert a kontroll ultrahangon már minden rendben volt.

Ugyanakkor sokkal előbb kezdett el fájni a csípőm és a derekam is, a jelenlegi terhességem idején.  A szülészorvosommal arról beszélgettünk, hogy valószínű, „várom” a tüneteket. Már megtapasztaltam, hogy milyen változásoknak kell jönni, és így talán előbb észreveszem, mint első alkalommal.  Én így, 3 héttel a második gyermekem születése előtt azt gondolom, lelkileg és testileg is több kihívást jelentett ez a babavárás, mint az első.

A magzatmozgásokat ezúttal már a 16. héten érzékeltem, mert pontosan tudtam, hogy milyen érzetnek kell jelentkeznie. Nagyon megnyugtató volt, hogy érzem a kisfiam mozgásait. Az első várandósság alkalmával ez csak a 20. héten történt meg, akkor vált számomra egyértelművé, hogy ez a mocorgás bizony nem én vagyok, hanem a pici fiam.

Mennyiben nehezítette a helyzetet, hogy egy két és fél éves kisgyermek anyukája is?
Ebből a szempontból is nagyobb feladatot adott ez a terhesség, hiszen most nem jutott annyi idő magamra, mint amikor még „csak” feleség voltam és nem anyuka. Sokkal több mindenre kell most figyelnem, ezért elég szétszórtnak is érzem magam, mindenhová notesszel megyek, csak akkor biztos, hogy mindent elvégzek, amit elterveztem. Viszont, sokkal gyorsabban telt így az idő, egyáltalán nem volt időm „várakozni”. A rengeteg teendő mellett elszaladt ez a kilenc hónap.

Elsőszülött fiam, Juni-Peller Kornél, januárban lesz hároméves. Igazi, tipikus kisfiú, aki féléves kora óta rajong az autókért, a fociért, a futásért és az édesapjával való birkózásért. Nagy AC/DC- és Rolling Stones-rajongó, az édesapja legnagyobb örömére.

Születendő kisfiam, Juni-Peller Szilveszter, szeptember végén várható, hogy a világra jön. Egyelőre csak azt tudom, hogy bár jó sokat mocorog a drágám, este és éjjel hagy aludni, főleg ha az édesapja megkéri erre.

Az első várandóssága alatt ismerte meg a Loritan tesztbetétet. Szükség volt a használatára?
Szerencsére használnom nem kellett, de mindig van nálam egy betét. Kis helyen elfér, praktikus és biztonságot ad. Biztosan használtam volna, ha magzatvízszivárgás veszélyét érzékeltem volna.

Haris Éva

• < Előző
• Következő >