Szülők lesztek

A fészekrakás minden pár életében olyan mérföldkő, amit a nők mindig nagy érzelmekkel, a férfiak talán egy kis félelemmel várnak. A nők kódolva vannak: rájuk vár a várandósság, az anyává válás nem egyszerű feladata. Ehhez a férfiak beállítottságuk szerint, különbözőképpen csatlakoznak. De vajon kinek mi a feladata a családdá válás útján?

A férfiak (főleg a „kezdő” családapák) sokszor csetlő-botló módon, kicsit túlreagálva a történéseket, túlféltve párjukat, mindent beleadva válnak lassan apává. Vannak azonban olyanok is, akik  kivonják magukat minden olyan feladatból ami a babával kapcsolatos. Nem mennek el párjukkal a kötelező szűrővizsgálatokra, nem válogatnak bababútort. Sőt vannak olyanok is, akik még a szülés/születés pillanatában sem kívánnak osztozni.

A túlféltő, aktív és a visszahúzódó, passzív apák skáláján mindenkinek meg kell találni az ideális pontot. Ez csak közös megegyezéssel lehet elérni. Kényszeríteni nem lehet és nem is szabad.

Amikor babát vártam, rettenetesen boldog voltam, hogy a férjem eljött velem a vizsgálatokra, ultrahangra. A nők, amikor a kötelező vizsgálatokra mennek, gyakran magukkal viszik a párjukat. Vagy azért, hogy ez egy maradandó emlék legyen mindkettejük életében, vagy hogy ne unatkozzanak a várakozás alatt, vagy pedig demonstratív szándékkal. Az a nő, aki egyedül megy a vizsgálatokra, nagyon könnyen érezheti rosszul magát, és jelentkezhet benne az az igény, hogy a következő alkalomra a párját is magával vigye. Még, ha a férfi ezt nem is akarja.

Tisztázni a félelmeket

Az őszinte párbeszéd a félelmek, tévhitek tisztázása elengedhetetlen a családdá válás folyamatában. Nem szerencsés olyan helyzetbe hozni a másikat, amitől ő kiszolgáltatottnak, védtelennek, magányosnak érezheti magát. A jó kapcsolathoz maximálisan tiszteletben kell tartani a másik véleményét, gondolatait.

Jó apa, rossz apa?

Mi, nők rendkívül szerencsések vagyunk, hiszen a férfiak nem élhetik át azt az érzést, amikor egy apró élet növekszik a testben. Nekik a gondolatot is fel kell dolgozniuk, hogy az addigi idill kicsit más lesz. Attól, hogy valaki a háttérbe húzódik, még nem lesz rossz társ vagy apa. A kérdés csak az, hogy a nő ezt hogy fogadja, elbírja-e a kapcsolat ezt a passzivitást. Természetesen, ha a pár előre tisztázza, mik a nő és a férfi elvárásai, kinek mit jelent a szülővé válás, akkor nincs azzal semmi gond, ha az apa nem akar mindennek részese lenni. A nőnek és a férfinak is különböző „feladatai” vannak a várandósság alatt. A férfiak feladata a mintaadás, a családi értékek meghatározása. Ennek leginkább akkor lesz a baba szempontjából jelentősége, amikor elkezdődik a nevelés. A várandósság, ahogy a nevében is benne van, a várakozásról szól, amiben a férfi, az apa szerepe nem olyan hangsúlyos.

Sok férfi szorong a várandósság alatt, mert úgy érzi, már nem részese a  kapcsolatnak, amely eddig olyan jól működött. Jön egy harmadik, aki kettejük közé áll. Innentől ő, a férfi kevesebb figyelmet kap, a beszélgetésekben a hangsúly a kicsi felé tolódik. A férfiak nagy feladata saját maguk  átlépése, az odafigyelés és a támogatás. És mindezt úgy kell megtenniük, hogy saját egyéniségüket ne adják fel. Ez igazi férfimunka.

Kovács-Hain Zsuzsa